Belgiumon belül néhány kilométerre Dinant kisvárosától áll a Miranda kastély, vagy helyi nevén Home de Noisy. A kastélyt 1866-ban az angol építész Milner tervei alapján kezdték el építeni a Liedekerke de Beaufort család számára nyári rezidenciának. Milner meghalt mielőtt befejezhette volna művét, később Pelchner francia építész 183 méter magas óratornyával fejeződött be a kastély 1903-ban. A második világháborúban rövid időre német megszállás alá került, majd 1950-től a Belga vasúttársaság használta nyaralónak. Abban az időben kapta a Home de Noisy nevet, mikor rossz egészségi állapotú gyerekeknek tartottak benne ,,nyári táborokat". A friss levegő, a mesés játszótér és a medence jó hatással volt a gyerekek állapotára, akiknek egyenruhát kellett hordaniuk és szigorú női tisztviselők vigyáztak rájuk. A hetvenes években sokszor filmes díszletként szolgált, majd a kastélyt egyre inkább elhanyagolták az állapota jelentősen romlásnak indult. Később befektetők tettek még egy próbát arra hogy átalakíttassák szállodává, de a tervük kudarcba fulladt, mivel már túl nagy összeget kellett volna költeni a romos kastély felújítására. A Home de Noisy bár a mai napig is gyönyörű, 1991 óta üresen áll, ki tudja még meddig, s ki tudja mi lesz a sorsa...

A hírhedt Fekete-kastély egyes vélemények szerint tetejének vagy ajtajainak színéről kapta a nevét, de annyi szörnyűség történt a falai közt, hogy a története miatt is megilletné ez a név.
A kastélyt Nedeczky Jenő vette meg pénzügyi nehézségekkel küszködő bátyjától, Nedeczky Istvántól. Istvánt 1864-ben fegyveres felkelés előkészítésének vádjával letartóztattak, és halálra ítéltek. Deák Ferenc közbenjárására (unokaöccse volt Deáknak) azonban az ítéletet 20 évi várfogságra mérsékelték, végül az 1867-es kiegyezéskor amnesztiával szabadult. Az első gyilkosság 1912 nyarán történt, amikor is egy edericsi gulyás féltékenységből megölte kedvesét, a kastély szakácsnőjét. A második haláleset öngyilkosság volt: Nedeczky Jenő 1914 tavaszán 74. születésnapján önkezével vetett véget az életének. A kastély ezt követően többször gazdát cserélt. 1928-ban Vág Jenő pesti ügyvéd és felesége költözött ide. Amikor az ügyvéd rajtakapta nejét egy másik férfival, öngyilkos lett. Az özvegy új vőlegénye egy kútfúró, szintén öngyilkos lett, amikor megtudta, hogy a nő szíve már másé. A fekete özvegy következő kalandja Kaály Nagy Adorján, aki alföldi földbirtokosnak és tengerésztisztnek adta ki magát, már ismert volt a rendőrség előtt. Tizenháromszoros bigámia vádjával körözték. Miután az özvegy vagyonának nagy részét elköltötte, kereket oldott. Az özvegy a kastélyt egy nyugalmazott miniszteri főtanácsosnak adta el, aki a II. világháborúban román feleségével élt itt. Kettős hírszerző volt, látszólag a németeknek dolgozott, de valójában a szovjetek és angolok hírszerzője volt. Erről valószínűleg tudomást szereztek a németek, mivel a front átvonulása előtti napokban, 1945 februárjában öngyilkos lett.

A marylandi Laurelben található Forest Haven elmegyógyintézetet 1925-ben nyitották meg. A hatalmas, több mint 80 hektáros területen fekvő, összesen 22 épületből álló intézetben egészen annak 1991-es végleges bezárásáig a környék legproblémásabb betegeit kezelték. A Forest Haven rendeltetése fejlődési rendellenességgel született, illetve értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek kezelése és ápolása volt. Az intézmény eredetileg ezeket a gyermekeket, fiatalokat készítette volna fel a nagybetűs életre az önállóság reményében, hogy egyedül tudjanak boldogulni a nagyvilágban. A betegek fogadására 1925-ben összesen 22 épületet hoztak lére, hogy a mentális problémákkal küzdő embereken próbáljanak segíteni. Az intézmény működése egészen 1994-ig tartott. Létezik azért némi feljegyzés, amely szerint az intézményben borzasztó állapotok uralkodtak. A betegápolók embertelen módon bántak itt a kiszolgáltatott emberekkel. Egyes beszédek szerint, aki ide belépett, élve már nem hagyhatta el az intézményt.
A Forest Haven nem csak most néz ki nyomasztóan, az is volt, hiszen neve egybeforrt a betegekkel szemben elkövetett erőszakkal. Olyannyira, hogy 1976-ban alkalmatlanság címén pert is indítottak ellene, amihez 1978-ban az igazságügyi minisztérium is csatlakozott. A per vége az lett, hogy a kórházat kötelezték a betegek közösségi otthonokba történő áthelyezésére, ami 1991-ig fokozatosan meg is valósult, ahol végül megkapták a szükséges és elvárható figyelmet és törődést. Az épületeket viszont magukra hagyták, a képeket elnézve olyan érzése van az embernek, mintha hirtelen kellett volna az ott lakóknak és dolgozóknak elmenekülniük.

Kolumbia egyik leglátogatottabb természeti látványossága a Tequendama-vízesés, mely félórányi autó útra található a fővárostól. Bogota-folyó 157 méteres mélységbe zuhan le, így hozva létre a látványos zuhatagot. A Hotel del Salto a vízeséssel szemben lévő sziklafal tetején épült fel 1924-ben. A gyönyörű panorámát kínáló szálloda évtizedekig népszerű volt az utazók körében. Az 1990-es években zárt be, egyértelmű oka nincs, hogy miért nem érkeztek a vendégek, akik korábban tömegesen szálltak meg a hotelben. Valószínűleg amiatt is vált egyre inkább elhagyatottá, mert a gyakran felhőben úszó sziklafalról többen vetették mélybe magukat, és sokan emiatt úgy gondolták, hogy a szállodában szellemek kísértenek. A mások ok az is lehet, hogy a korábban tiszta vizű folyó annyira elszennyeződött, hogy koszos környezet visszatartotta a turistákat. De sok vagyonos vendég a kolumbiai emberrablások miatt nem merészkedett ide, mivel az elszigetelt szállodában könnyű célponttá válhattak volna. Nem ok nélkül tartottak ettől, mivel Kolumbiában történik a legtöbb emberrablás a világon. Mindenesetre a korábban népszerű szálló manapság leginkább egy kísértetházra emlékeztet.