A marylandi Laurelben található Forest Haven elmegyógyintézetet 1925-ben nyitották meg. A hatalmas, több mint 80 hektáros területen fekvő, összesen 22 épületből álló intézetben egészen annak 1991-es végleges bezárásáig a környék legproblémásabb betegeit kezelték. A Forest Haven rendeltetése fejlődési rendellenességgel született, illetve értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek kezelése és ápolása volt. Az intézmény eredetileg ezeket a gyermekeket, fiatalokat készítette volna fel a nagybetűs életre az önállóság reményében, hogy egyedül tudjanak boldogulni a nagyvilágban. A betegek fogadására 1925-ben összesen 22 épületet hoztak lére, hogy a mentális problémákkal küzdő embereken próbáljanak segíteni. Az intézmény működése egészen 1994-ig tartott. Létezik azért némi feljegyzés, amely szerint az intézményben borzasztó állapotok uralkodtak. A betegápolók embertelen módon bántak itt a kiszolgáltatott emberekkel. Egyes beszédek szerint, aki ide belépett, élve már nem hagyhatta el az intézményt.
A Forest Haven nem csak most néz ki nyomasztóan, az is volt, hiszen neve egybeforrt a betegekkel szemben elkövetett erőszakkal. Olyannyira, hogy 1976-ban alkalmatlanság címén pert is indítottak ellene, amihez 1978-ban az igazságügyi minisztérium is csatlakozott. A per vége az lett, hogy a kórházat kötelezték a betegek közösségi otthonokba történő áthelyezésére, ami 1991-ig fokozatosan meg is valósult, ahol végül megkapták a szükséges és elvárható figyelmet és törődést. Az épületeket viszont magukra hagyták, a képeket elnézve olyan érzése van az embernek, mintha hirtelen kellett volna az ott lakóknak és dolgozóknak elmenekülniük.