Mintha az X-akták egyik epizódja elevenedett volna meg 1980. december 26-ának éjjelén az Anglia keleti részén fekvő Rendlesham-erdőben, az egymástól alig néhány kilométerre található brit Bentwaters légibázis és az amerikai Woodbridge támaszpont felett. Az amerikai bázis helyettes parancsnoka, Charles I. Halt alezredes jelentéséből tudjuk, hogy brit és amerikai katonák egyaránt megfigyeltek egy azonosítatlan repülő szerkezetet. Mire azonban felküldtek két vadászgépet, az UFO-nak nyoma veszett, és a radarokon sem jelent meg többet, egészen hajnali három óráig. Ekkor két amerikai járőr a Woodbridge légibázis hátsó kapuja mögött ismét különös fényeket vett észre, amelyeket egy – a közeli erdőbe leereszkedő – objektum bocsátott ki magából.
„A fémes megjelenésű, háromszög alakú tárgy alapja mintegy két-három méter széles, magassága legalább két és fél méter lehetett, a belőle sugárzó fehér fény pedig bevilágította az egész erdőt. A tetején pulzáló vörös fényt, az alján pedig kék fényekből álló gyűrűt figyeltek meg” – írta jelentésében Halt alezredes.
A tárgy a katonák közeledtére furcsán tovalibegett és eltűnt, majd egy órával később újra megjelent a bázis felett, ahol hihetetlen légi bemutatóval hívta fel magára a figyelmet. A területet megvizsgáló tisztek másnap három mélyedést találtak az erdő talajában, ahol a normális érték tízszeresét meghaladó béta- és gammasugárzást mértek. Az UFO-kutatók által korábban sem ismeretlen Rendlesham-incidens aktái ma már mindenki számára hozzáférhetők, miután a brit védelmi minisztérium a közelmúltban nyilvánosságra hozta a több mint két évtizeden át eltitkolt jegyzőkönyveket

Egy Suffolk melletti bázison számos ott állomásozó amerikai katona látott furcsa fényeket és azonosítatlan repülő tárgyakat. A Rendlesham-üggyel magas szinten foglalkozott a Thatcher-kormány.
Londonban legszívesebben elfeledkeztek volna a rendleshami erdőben történtekről, pedig az amerikai bázis helyettes parancsnoka, Charles Halt ezredes saját szemével látta a táboruk közelében többször is feltűnő, fémes repülő tárgyat, amely látható nyomokat és némi sugárzást hagyott maga után a talajon.

A brit védelmi minisztérium tagadta, hogy tudna az incidensről, s amikor 1983-ban amerikai nyomásra kénytelen volt nyilatkozni, csupán annyit ismert el, hogy az incidens nem jelentett védelmi kockázatot. Az amerikaiak attól tartottak, a brit légtér annyira átjárható, hogy ellenséges gépek ki-be repkedhetnek katonai létesítmények közelében. A britek azzal próbálták magukat nyugtatni, hogy ha ellenséges felderítők repültek volna be, aligha teljes fényárban tették volna. Hivatalosan meteorhullással és egy világítótorony fényjeleivel magyarázták a jelenséget. Egy volt amerikai katonai rendőr, Kevin Conde 2003-ban azt állította, néhány reflektorral és hangosbeszélővel néhány társával tréfából rendezték az ufóshow-t.

Négyezer oldalra rúg a most közzétett tizennégy dosszié anyaga az 1981 és 1996 közötti időszakból.  Több mint harminc szemtanú jelentkezett 1993-ban, hogy fura fényeket láttak mintegy hatórás időintervallumban. Utóbb kiderült, egy műhold orbitális pályára juttatását követően a Föld légkörébe visszatért orosz rakéta darabjai okozták a jelenséget. Mintegy háromezer ufóincidenst jelentettek az 1990-es években Skócia középső részéről, bizonyos Bonnybridge közeléből. Két nő is látott rejtélyesen pörgő fényeket egy sátor fölött a glastonburyi dzsesszfesztiválon 1994-ben. Egy 22 éves diák, Justin Robertson Aberdeen fölött videóra is felvett egy fénylő csészealjat. Két másik fiatalember 1993-ban látta, amint Apache helikopterek körülvesznek egy lapos, villogó, fénylő objektumot, nem derült ki, pontosan mit kísért a légierő.

 A semmiből előkerülő holttestek, szétszabdalt állatok és hátborzongató jelenések színhelye volt évtizedekig az angliai Clapham-erdő, amit a mai napig nem szívesen közelítenek meg a helyiek.
Megmagyarázhatatlannak tűnő fényekről, földönkívüliekkel kapcsolatos látomásokról és furcsa erők jelenlétéről már számos helyszín kapcsán születtek írásos feljegyzések a történelem folyamán. Ezen helyek egyike a Clapham-erdő Angliában, Sussex megye nyugati részén - azzal a különbséggel, hogy míg máshol az állítólagos szemtanúk bizonyítékokkal aligha tudták alátámasztani történeteiket, addig ebben az erdőben számtalan kézzelfogható, hátborzongató jelét találták annak, hogy valóban történik valami rémisztő a fák között.
Érthetetlen sugárzás, holttestek és jelenések
Az erdő az 1960-as években került az érdeklődés középpontjába, amikor többen is beszámoltak szokatlan fényekről, amelyeket földönkívülieknek tulajdonítottak. Mások azt mesélték, az erdőhöz érve érezték, ahogyan egy láthatatlan erő nyomja be őket a fák közé, megint másokat erős hányinger fogott el, amikor a Clapham közelében jártak. Többen azt állították, látták, amint a fák közötti ösvényen egyik percről a másikra  hátborzongató szürke köd jelenik meg foltokban, mások úgy érezték, követik őket, amikor az erdőben jártak.
A fényekre, az émelygésre és a ködre még lett is volna magyarázat, arra a Geiger-számlálóval mért sugárzásra azonban - amit az erdőben mértek - aligha: a mérőeszköz enyhén emelkedett háttérsugárzást mutatott ki, ami azért meglepő, mert a Clapham meszes területen található, melynek köztudottan alacsony a sugárzása.

Állati és emberi áldozatok
A furcsa észlelések mellé hamarosan kézzelfogható jelek sorakoztak fel, melyek arra utaltak, hogy valami valóban nincs rendjén a környéken. Miközben az 1970-es, 1980-as években számtalan bejelentés érkezett a helyi hatóságokhoz állatok eltűnéséről az erdőben, egyre szaporodtak a halálesetek is. Elsőként 1972-ben a 46 éves, kitűnő egészségi állapotnak örvendő, volt haditengerész Peter Goldsmith tűnt el túrázás közben, majd került elő 6 hónappal később, holtan. Testére egy bokorban találtak rá. 1975 augusztusában a nyugdíjas Leon Foster holtteste került elő három héttel az eltűnése után, őt 1978-ban a korábbi tiszteletes, Harry Neil Snelling követte, akinek mindenszentek estéjén veszett nyoma, miközben hazafelé tartott. 3 évvel később találták meg a maradványait, szintén a fák között. Az utolsó emberi áldozat, akit feljegyeztek, a 37 éves hajléktalan, skizofrén Miss Jillian Matthews: eltűnését követően hat héttel bukkantak rá az erdőben. Minden bizonnyal megerőszakolták és megfojtották.

1975-ben már az országos lapok is írtak az erdőben történt érthetetlen eseményekről, de egészen 1987-ig egyetlen elfogadható magyarázat sem született, és soha senkit nem gyanúsítottak az ügyben.
A sátán keze
A Clapham-erdő rejtélye nem csak a helyieket foglalkoztatta: a különös esetek Toyne Newton, Charles Walker és Alan Brown figyelmét is felkeltették, akik A démoni kapcsolat című könyvük kapcsán alaposabb nyomozásba kezdtek, és arra jutottak, hogy az erdőt vélhetően egy sátánista szekta vette birtokába, akik magukat Hecate barátainak (Friends of Hecate, röviden FoH) nevezik, és az erdőt rituális szertartásaikhoz használják. Ugyan bizonyítékot nem találtak, a könyv 1987-es megjelenését követően mintha elvágták volna az események fonalát: megszűntek az eltűnések, a jelenések, és bár az erdő továbbra sem volt közkedvelt kirándulóhely, érthetetlen fényekről, erőkről és ködről sem számoltak be a helyiek. Egészen 1996-ig.

Máig a fekete mágia központi színtere
Abban az évben ugyanis egy Hecate of Friends-szektatag - aki magát csak T-nek nevezte - kapcsolatba lépett Charles Walkerrel, és elmesélte neki, hogy valóban a szekta volt felelős a rituálisan megkínzott és megölt áldozatokért. A férfi azt is elmondta, hogy a FoH még legalább egy évtizedig kívánja használni a helyet, mielőtt újat keres magának. Charles és T találkozásai során az is kirajzolódott, hogy vélhetően magas rangú személyek is érintettek voltak a szekta tevékenységeiben, ami azt is megmagyarázza, hogy miért nem gyanúsítottak senkit hosszú éveken át a gyilkosságokkal, és miért nem avatkoztak be a hatóságok akkor sem, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy valami zajlik az erdőben.
 
T ráadásul nemcsak mesélt a szekta tevékenységéről, de egy alkalommal megmutatta Charles Walkernek azt a helyet is, amely az otthonául szolgál az erődben. A fákból tákolt építményben két helyiség volt található, akkorák, melyekben két-három ember kényelmesen elfér a rituálék közben. A meditatív hangulatot árasztó építmény belsejében azonban volt valami rémisztő, megmagyarázhatatlan, valami, ami azt sugallta, hogy a hely rendszeresen otthont ad az okkult szertartásoknak, és használói nemcsak a fekete mágia alapos ismerői, hanem akár paranormális képességekkel is rendelkező személyek.
 
Meglepő módon Charles és T 1996-os találkozása után ismét megszaporodtak az eltűnések, az ufóészlelések és a sejtelmes erőkről szóló beszámolók, ráadásul időről időre olyan, az okkult tudományokat gyakorlók által használt eszközökre, gyertyákra, tűzrakó helyekre bukkantak, melyek egyértelműen arról árulkodnak, hogy valakik továbbra is folytatják rettegett tevékenységüket a Clapham-erdő sötét mélyén.

A romániai Hoia-Baciut az ország Bermuda-háromszögének tartják. Az erdő környéki észlelések némán lebegő, majd gyorsan tovatűnő, világító gömbökről illetve egyéb alakokról, különös színes fényekről, valamint furcsa, humanoidszerű jelenésekről számolnak be. Egy helyi lakos állítása szerint különös égési sérüléseket szenvedett el, mások hirtelen az emberek körül megjelenő fényekről és rabul ejtésről is beszámoltak. Egy 57 éves helyi férfi arról panaszkodott, hogy nem veszik komolyan a bejelentéseiket. Úgy vélik, hogy errefelé babonás népek laknak, akik mindenfélét látnak - írta az austriantimes.at. A sok panasz végül a rendőrség után Adrian Patrut, a Romániai Parapszichológiai Társaság elnökének figyelmét is felkeltette, aki vizsgálni kezdte az eseteket. A térségben az első UFO észlelés 1986 augusztusában volt. Egy férfi, Emil Barnea lányával és két barátjával volt a Hoia-Baciu erdőben, mikor megpillantottak egy alacsonyan lebegő azonosítatlan repülőtárgyat. Barnea le tudta fényképezni az UFO-t, melynek képe azóta a világ egyik ismert állítólagos földönkívüli fotója lett. A képet sajnos nem találtam meg....