Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet - a Samhain-t, vagyis "a nyár végét" és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.

Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében "léteztek". Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek a faragott töklámpás. Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét, azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött? A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

Jack, vagyis a lámpás története:
Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

Napjainkra már itthon is egyre inkább divatos lett a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata. Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy  boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek. De a szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek  halhatatlanságába  vetett hit a legfontosabb. És a külföldről átvett vidám szokások nem tudják ezt megváltoztatni.

Állítólag Annabelle egy átlagos rongybaba volt, ám a '70-es évek eseményei teljesen másról tanúskodnak. A házban, ahol a baba tartózkodott, rejtélyes és ijesztő dolgok történtek.
A valóban rémisztő The Conjuring (Démonok között) c. film egyik legijesztőbb jelenete, a gonosz által megszállott játékbaba, Annabelle, aki Ed és Lorraine Warren kísérteties trófeamúzeumában életre kel. James Wan, a rendező, újra terveztette Annebelle-t a film végett, nyugtalanítóbb külsőt kölcsönözve neki, de a valóságban Annabelle, csak egy átlagos Raggedy Ann típusú rongybaba volt.

Donna az édesanyjától kapta Annabelle-t 1970-ben - az anyuka a használt babát egy hobbiboltban vásárolta. Donna ez idő tájt főiskolai tanuló volt, és Angie nevű szobatársával lakott együtt - első látásra egyikük sem gondolta, hogy a baba különleges lenne. Azonban, egy idő után úgy tűnt nekik, mintha Annabelle magától mozogna - először nagyon csekély mértékben, csak a helyzetét változtatta, mintha valaki lökdöste volna. A mozdulatok egyre nagyobbak lettek, és néhány héten belül a baba teljesen mobilis lett. Igazolja ezt az az eset, amikor a lányok elmentek otthonról, Annabelle-t Donna ágyában hagyták, és amikor visszatértek, a kanapén találták. Barátjuk, Lou utálta a babát. Úgy gondolta, hogy valami nagyon nem stimmel vele kapcsolatban, valami gonosz szállta meg, de a lányok modern gondolkodásúak voltak, így nem hittek ilyen fajta dolgokban. Kell lenni racionális magyarázatnak – gondolták. Ám Annabelle cselekedetei egyre furcsábbak lettek – Donna egyre többször talált pergamen papírdarabokat, rajtuk furcsa üzenetekkel. "Segíts nekünk" - ez volt ráírva, vagy pedig "Segíts Lounak." Még rejtélyesebbé tette az egészet, hogy a házban senkinek sem volt pergamen papírja. Vajon hogy kerülhetett oda? Egy éjszaka Donna hazatérve Annabelle-t az ágyában találta, a kezei véresek voltak. A vér, vagy valami hasonló piros folyadék szemmel láthatólag a babából folyt. Ez már mindennek a teteje volt; Donna végül beleegyezett, hogy hívjanak egy médiumot. A médium leült a babával szemben, néhány percig figyelte Annabelle-t, majd közölte a lányokkal, hogy sok évvel ezelőtt a házuk helyén egy hatalmas mező volt. Ezen a mezőn egy hét éves kislányt, akit Annabelle Higgins-nek hívtak, egyszer halva találtak. A lelke itt ragadt, és amikor a baba a házba került, a kislány benne ébredt tudatára.
Donnát és Angie-t megbízhatónak találta – semmi mást nem akart, csak velük maradni, biztonságban érezni magát. A kedves, gondoskodó típusú lányok - révén mind a ketten nővérnek tanultak – beleegyeztek abba, hogy Annabelle ott maradjon velük. És ekkor elszabadult a pokol. Lou-t rendszeresen rémálmok gyötörték. Rendszeresen azt látta álmában, hogy Annabelle az ő ágyában volt, felmászott a lábán, ő pedig megdermedve feküdt. A baba felmászott a mellkasára, és karjait a torkára szorította, ezáltal szinte megfojtva őt. Rémülten ébredt, lüktetett a feje, mintha az összes vér az agyában lett volna. Megijedt, és a lányok miatt is aggódott. Néhány nappal később ő és Angie elmentek egy kis kirándulást terveztek, amikor hallották, hogy valaki mozog Donna szobájában. Megdermedtek – talán betörés volt? Behatoltak a házba? Lou az ajtóhoz lopakodott, ropogást hallott. Feltörte az ajtót, és minden a helyén volt - kivéve Annabelle-t, aki nem az ágyban, hanem a sarokban ült.
Amint megközelítette a babát, Lou égést érzett a nyakán, mely olyasmi érzés volt, mintha nézné valaki, és megfordult. Senki nem volt ott. A szoba üres volt. Aztán hirtelen fájdalmat érzett a mellkasában. Ránézett az ingjére, és karom kaparás nyomait látta, durva barázdákat a húsában, mely égetően fájt. Tudta, hogy Annabelle tette. A furcsa karom nyomok gyorsan begyógyultak, sőt, két nap alatt teljesen elmúltak. Nyomuk sem volt. Tudták, hogy több segítségre lesz szükségük, és egy episzkopális paphoz fordultak, aki felváltva hívta be Ed és Lorraine Warren-t, a híres paranormális nyomozó házaspárt. Warrenék, miután beszéltek Donnával, Angievel és Louval, arra a következtetésre jutottak, hogy nem megszállta, hanem manipulálta a babát egy kegyetlen lélek. Ugyanis a lelkek nem szállják meg az élettelen tárgyakat. Egy embertelen entitás odaköti magát egy helyhez, vagy tárgyhoz, és ez okozta az Annabelle esetet. Valójában ez a lélek nem akart a babához kapcsolódni, hanem keresett egy emberi testet, akit megszállhatna. Érezvén, hogy a szellem tombolt, Warrenék katolikus papot hívtak, hogy ördögűzést hajtson végre Annabelle-n. A pap nem vette komolyan a dolgot, azt mondta a babának: „Te csupán egy baba vagy. Nem bánthatsz senkit!” Nagy hiba volt: hazafelé a pap fékje elromlott, autója totálkárosra tört egy szörnyű balesetben. Ő azonban túlélte. Végül Warrenék egy zárható dobozt építette Annabelle számára, és a mai napig ott lakik benne. Ez a zárt doboz látszólag megakadályozza a babát a mozgásban, de úgy tűnik, hogy bármilyen szörnyűséges lény is kapcsolódott hozzá, még mindig ott van. Vár. Kivárja az idejét. Készen áll arra a napra, amikor újra szabad lesz.

Texasnak is van Stonehenge-e, amely csaknem akkora, mint a brit eredeti, viszont sokkal kevesebb rejtély övezi, pedig még két húsvét-szigeteki óriásfej is vigyázza.. A kőkolosszuskör átmérője az eredetinek 90, magassága pedig a 60 százaléka, azaz 30, illetve 3 méteres. Keletkezési körülményei tökéletesen ismertek. A munkálatok kezdete nem ötezer évvel ezelőtt volt és nem valószínűleg, hanem biztosan 1989-ben. Verandaépítés adta az alapkövet és -ötletet. Doug Hillnek maradt egy jókora mészkőtömbje, amelyet felajánlott szomszédjának és cimborájának, Al Shepperdnek. Utóbbi meglátta a kőben a vicclehetőséget, nevezetesen, hogy igencsak elnyúlhat a közeli úton autózók képe, ha egyszer csak a texasi pusztában az 5500 kilométerrel odébb lévő Stonehenge-dzsel szembesülnek.

9 hónap alatt született meg a mű, újabb 18 hónappal később pedig kiegészült két fővel. Húsvét-szigeteki emberfővel, 4 méteresekkel. Al Sepherd ugyanis miután ellátogatott a szigetekre, nem tudta megállni, hogy a Stonehenge-hez passzintson kettőt - persze nem eredetit, hanem saját kreálmányt. Az emberfők nem zavarják a Stonehenge-et, mivel tisztes távolban állnak tőle. A "kőművespár" amúgy zömmel nem kővel dolgozott, hanem dróthálóvázú műanyaggal. Külsőre kőnek tűnnek a tömbök, de jóval könnyebbek, mint az eredetiek. A két "kőkorszaki texasi szaki" már évekkel ezelőtt elhunyt, művük azonban tovább "él" - 10 kilométerrel tovább. Al Shepperd földjét ugyanis eladták leszármazottai 2010-ben, egy texasi alapítvány pedig elköltöztette a műanyag kőtömbkört fejestül. 2011 júniusa óta ismét megcsodálható.

A Stonehenge korunk legnagyobb és legjobban kutatott rejtélyei közé tartozik, funkciójáról évente jelennek meg ellentmondásos tanulmányok. A rejtély pedig nem csökken, inkább tovább nő: egy új, osztrák projekt még több szobrot talált az eddigiek alatt. 15, valószínűleg négyezer éves, álló alkotást. A kutatók radarral és 3D-lézerrel készítettek térképet a Stonehenge alatti területről. A Ludwig Boltzmann Intézet szerint ezek a technológiák sokkal kevésbé rombolják a leleteket, mint más, ásáson alapuló felfedezési technikák. Mindettől függetlenül a kutatók szerint ásatásra is szükség lesz a rendes feltáráshoz. A mostani kutatás, a Stonehenge Hidden Landscape Project négy éve tart (egyik első találatuk volt a Curus nevű akotás felfedezése), és most már bizonyítékokat ad arra, amit eddig csak tippeltek a kutatók: a területen sokkal több dolog folyt a maga idejében, mint ahogy azt eddig gondoltuk. A friss eredmények alapján a Stonehenge környéke a legrégebb óta lakott terület Nagy-Britanniában, valószínűleg már i. e. 8820-ban is éltek itt emberek. A felfedezés azért is meglepő, mert a leggyakoribb korábbi vélekedés szerint a Stonehenge különleges hely, amit évente csak párszor használtak. A mostani régészeti munka alapján viszont folyamatosan éltek ott.

A romániai Hoia-Baciut az ország Bermuda-háromszögének tartják. Az erdő környéki észlelések némán lebegő, majd gyorsan tovatűnő, világító gömbökről illetve egyéb alakokról, különös színes fényekről, valamint furcsa, humanoidszerű jelenésekről számolnak be. Egy helyi lakos állítása szerint különös égési sérüléseket szenvedett el, mások hirtelen az emberek körül megjelenő fényekről és rabul ejtésről is beszámoltak. Egy 57 éves helyi férfi arról panaszkodott, hogy nem veszik komolyan a bejelentéseiket. Úgy vélik, hogy errefelé babonás népek laknak, akik mindenfélét látnak - írta az austriantimes.at. A sok panasz végül a rendőrség után Adrian Patrut, a Romániai Parapszichológiai Társaság elnökének figyelmét is felkeltette, aki vizsgálni kezdte az eseteket. A térségben az első UFO észlelés 1986 augusztusában volt. Egy férfi, Emil Barnea lányával és két barátjával volt a Hoia-Baciu erdőben, mikor megpillantottak egy alacsonyan lebegő azonosítatlan repülőtárgyat. Barnea le tudta fényképezni az UFO-t, melynek képe azóta a világ egyik ismert állítólagos földönkívüli fotója lett. A képet sajnos nem találtam meg....