A tükröket évezredek óta misztikumok és babonák lengik körbe. Egyesek szerint csapdába esett lelkek lakoznak benne, mások állítják, hogy a párhuzamos dimenziók között közlekedhetünk általa.
Valószínűleg mindenki hallotta már pl., hogy ha eltörjük az 7 év balszerencsét hoz. Ez a babona egészen a Római Birodalomig nyúlik vissza, akkoriban ugyanis úgy gondolták, hogy az életünk 7 évente megújul, a tükör eltörésével azonban károsítjuk a lelket. Az ókori rómaiak és a görögök már használtak tükör gyanánt fényes felületet, amelyet isteni tárgynak tekintettek, később a tükröt is annak tartották, csodálattal szemlélték tükörképüket, ahogyan a vizek tükrében megláthatták önmagukat. A vizek felszínén felvillanó fényekről azt hitték, hogy a szemlélők lelkei. Meglehetősen rosszallóan tekintettek arra, aki követ dobott a vízbe, még mielőtt a nézelődő megláthatta volna magát benne, mert ezzel „összetörte” az illető lelkét megjelenítő tükörképet, és balszerencsét hozott a számára. Ez a hiedelem később a tükörre is érvényes lett, ezért ha megbetegszik az ember, azt tanácsolják, az összes tükröt el kell távolítani, vagy le kell takarni, nehogy a lelke is megsérüljön.
Az üvegtükör előtt a kínaiak bronzból készítették tükrüket, a teliholdat jelképező bronztükör nélkülözhetetlen volt számukra, nemcsak szépítkezéshez használták, hanem szertartások, temetések alkalmával is hasznát vették. A néphit szerint a bronztükör távol tartotta a démonokat. S mivel a bronztükröt varázserejűnek vélték, házasságkötések alkalmával sohasem hiányozhatott a menyasszonyok nyakáról. A Távol-Keleten a tükörhöz hasonlítják a nő lelkét. Tibetben a halál ura illetve a holtak bírája, kezében tartja a karma tükrét, amelyben megmutatja, hogyan cselekedtek életükben az elhunytak. Püthagorasz (i.e. 580-500), görög matematikus és filozófus, azt mondta, ha belepillant tükrébe. meglátja a jövendőt. Hippokratész (i.e. 460-377) az ókor híres orvosa, a tükröt mindentudónak tartotta, mely mutatja a múltat, jelent és a jövőt.
A magyar néphiedelemben ugyancsak fontos szerepet kapott a tükör, gyakorta használták a gonosz távoltartására, tükörrel akadályozták meg a gyerekek, vagy állatok megrontását. Szerelmi jóslások során, a neves napok közül Luca napján az eladósorban lévő leány tükörben láthatta meg leendő párját. A halottak szemére, nehogy kísértsenek, tükördarabkát tettek. Valamikor az emberek azt gondolták, hogy a tükröknek lelkük van, s ha a tükör összetörik, megsérül a másik énjük. Az összetört tükör, a világ szinte minden táján, szegletében, így nálunk is balszerencsét hoz. A magyarok azt mondják, hogy azt a házat, amelyben összetört a tükör, hét évig elkerüli a szerencse. A babonások szerint, ha a házban a tükör elmozdul, vagy leesik magától, és darabokra törik, valaki hamarosan meghal a családban. Nem szabad lámpa vagy gyertyafénynél a tükörbe nézni, mert aki ezt nem tartja be, megbetegszik és meghal, de szerencsétlenség is érheti a ház népét. A házban, amikor halott van, a tükröket le kell takarni, vagy a fal felé kell fordítani, mert aki megnézi magát a tükörben, az lesz a következő halott. Zivatar idején ugyancsak be kell fedni a tükröket, mert magukhoz vonzzák a villámokat. A lousianai cajunok azt gondolják, ha valaki villámláskor grimaszol a tükörbe, annak úgy marad az arca.

Misztikus átjáró
Nem csak a rómaiak hittek a tükör misztikus erejében, a kínaiak is különös legendákat fűztek hozzá. Az ősi kínai mítoszok szerint, a tükrök mögött alternatív univerzumok rejlenek, melyeket nem evilági lények uralnak. A tükrök egyfajta portálként üzemelnek, melyeken szabadon lehet átjárni. Tulajdonképpen ezen az elképzelésen alapul maga a jósvilág is, hiszen a tükröt, vizet, vagy éppen az üveggömböt, hallucinációk megjelenítésére használják  a jósok.

Az árnyéklélek
Egyes ősi kultúrák úgy vélik, hogy a tükörben úgy nevezett árnyék lelkek jelennek meg, melyek megmutatják az adott személynek a valódi jellemét. Ez a hiedelem alapozta meg a vámpírok, és démonok legendáját, mely szerint ezeket a természetfeletti lényeket azért nem lehet látni a tükörben, mert nincs lelkük.

Csapdába esett halott lelkek
A zsidó vallásban rendkívül fontos, hogy minden tükröt letakarjanak a házban a 7 napos gyászidőszak alatt, ha valaki meghalt. Azt mondják, ha a tükör nincs letakarva, a halott lélek csapdába esik, és nem tud távozni a túlvilágra. Már az ókorban is szentül hittek ebben, akkoriban úgy vélték, ennek a tárgynak a segítségével a szellemet csapdába lehet csalni.

Az egyik leghíresebb tükrökkel kapcsolatos városi legenda Bloody Mary története, mely az észak-amerikai flórklórban terjedt el. Állítólag Mary egy gyerekgyilkos anya szelleme, aki beleőrült tettébe, ezért saját kezűleg vetett véget életének. A hiedelem szerint, Mary akkor bukkan fel a tükörben, ha háromszor kimondják a nevét. Ám sokan állítják, hogy mindez nem elég, megidézéséhez éjfélkor kell a nevét kimondani,  egy sötét szobában, ahol 13 pislákoló gyertya ég.

Ablak a jövőbe?
Egy másik érdekes hiedelem, hogy a tükörbe nézve megpillanthatjuk a jövőnket. Ehhez nem kell mást tenni, mint éjfélkor egy nagy tükör elé állni, miközben a hátunk mögött ég egy gyertya. Fontos, hogy semmi más fényforrás ne legyen a szobában. A legenda szerint, ekkor tükörképünk átalakul jövőbeni arcunkká.

A hálószoba tabu
Nem csupán a hiedelmek állítanak példát arra, hogy a tükör balszerencsét hoz a hálószobában, de maga a Feng shui sem javasolja.  Egyesek szerint, pl. számos párkapcsolati probléma, és félrelépés okozója. Legyen bármilyen praktikus, legjobb ha nincs egy helységben veled éjszaka alvás közben. Ha lehet, inkább takard le, vagy vidd át másik szobába, így a hiedelem szerint, megakadályozhatod, hogy a szellemek átjáróként használják.

A legendát már elég sok néven emlegetik, ismerik Hell Mary-ként, Bloody Bones-ként, Mary Worthington-ként, és Mary Jane-ként is. Néhány elbeszélés szerint nem is Mary, hanem egyenesen a Sátán feje tűnik fel a fürdőszobában. Bloody Mary-ről leggyakrabban azt állítják, hogy egy gyerekgyilkos volt abban a városban, ahol a történetet épp elmesélik, de akad, aki azt feltételezi, hogy Véres Mária nem más, mint az angol királynő, I. Mária, aki mindenáron be akarta vezetni a katolicizmust Angliában. Megidézésének leggyakoribb módja, hogy az idéző alany egy sötét szobában, fürdőszobában áll egy tükör előtt, és háromszor kimondja a hölgy nevét. E mellett több feltételezés is létezik miszerint egy kis pislákoló gyertya is szükséges hozzá, vagy hogy csak éjfélkor eredményes a megidézése. Ennek tetejében még ismeretes az a módszer is, hogy tizenháromszor kell elkántálni Bloody Mary nevét, vagy hogy egy csapnak minimum folynia kell a megidézése során.
Egyes források szerint százszor is el kell kántálni egy ismeretlen szöveget, mi több úgy, hogy az egyik szem könnyezzen. Elterjedt a „Bloody Mary, I killed your baby” (Bloody Mary, én öltem meg a gyermekedet) megszólítás is, így a szellem gyakran abban a hittben élt, hogy ő az az anyuka, kinek gyermekét ellopták és megölték. Abban a legendában, ahol úgy tartják, hogy ő maga ölte meg brutálisan gyermekét, ott az „I believe in Mary Worth” (Hiszek Mary Worthban) kifejezés használatos. Gyakran a szellem feltűnésének módja sem mindegy, ugyanis más-mást jelent, ha a szellem a fejét vakargatva, vagy véres sebekkel/szemekkel jelenik meg. Ha például a nyakát vakargatja, akkor az idézőre azonnali halál vár, viszont ha idegbetegesen viselkedik, akkor csak magával rántja a tükrök világába.
Egyesek szerint az ártatlanokat életben hagyja. Más változat szerint, ha éjfélkor tizenháromszor elénekled valamelyik nevét, akkor 11:08 óráig beszélni tudsz egy halott ember szellemével és Mary akkor tűnik el, amikor csak óhajtod. Máskor viszont jövendőmondóként érkezik, és legtöbbször házassági, gyermeknevelési tippeket, jövendöléseket ad. Egy kora 20. századi Halloween-es üdvözlőkártyán egy nőt láthatunk, aki egy sötét szobában meglátta a tükörben jövendőbeli férjének arcát szintén erre a legendára vezethető vissza.
Bloody Mary közkedvelt játék a születésnapi és halloween-i zsúrokon, ahol a gyerekek egymást ijesztgetve mérik fel bátorságukat, elszántságukat. Mi több már a Facebookon is bárki ismerősének jelölheti Bloody Mary-t, és megannyi rajongói portál született már ezzel kapcsolatban. Manapság több olyan angol/amerikai városban tartanak számon olyan temetőket, sírhelyeket is, melyekhez hozzáfűzik a legendát, így nem csoda, ha ott minden városban van egy kísértet, melynek története igen sokszínű, még is számunkra már érthetetlen.

Tuthankamon mellett egyre élénkebben kezd élni Ötzi átka, miután a világ legrégebbi és legjobb állapotban fennmaradt múmiájának felbukkanása óta hét személy halt meg, aki kapcsolatban volt a feltárási és kutatási munkálatokkal. Tom Loy molekuláris régészt, aki 2003-ban négy különböző ember vérét találta meg Ötzi ruháján, holtan találták brisbane-i otthonában..
A 63 éves Loy az 5300 éves múmiáról szóló könyvének utolsó simításain dolgozott. Az amerikai származású tudós már 12 éve szenvedett vérbetegségben, amit nem sokkal azután diagnosztizáltak, hogy belekezdett az Ötzi-elemzésekbe. Az ő kutatásai rendítették meg azt az elméletet, mely szerint a jégember egyedül lelte halálát a hegyekben egy vadászbaleset következtében.
Egy német turista, Helmut Simon, és felesége, Erika 1991-ben felfedezte a jégbe fagyott múmiát a dél-tiroli Ötz-völgyben. Loy szerint Ötzi több támadóval is viaskodott, mielőtt elérte a vég, nevezetesen egy nyílvessző okozta seb a hátán. Miután az Ötzivel kapcsolatos szakemberek halálának száma immár elérte a hetet, ezért egyre többen kezdik a fáraó átkához hasonlítani a történéseket, különösen annak fényében, hogy az áldozatok közül többen elég különös körülmények között vesztették életüket.
Az első áldozat Günter Henn volt, az a törvényszéki patológus, aki puszta kézzel szedte ki a múmiát a hóból. Egy évvel később egy konferenciára menet, melyen előadta volna a felfedezés részleteit, Henn frontálisan ütközött és belehalt sérüléseibe. Nem sokkal ezután Kurt Fritz, a múmia kiásásában is segédkező hegyi vezető következett, egy hegymászó csoporttal lavinába keveredtek egy általa jól ismert szakaszon. Egyedül neki nem sikerült túlélnie a lezúduló hótömeget. A harmadik áldozat halála már kevésbé drámai. Rainer Hoelzl, az egyetlen riporter, aki lefilmezhette a múmia kiemelését agydaganatban halt meg. Helmut Simont sem kerülte el a vég, 2004-ben ő is a jég fogságában végezte az Ötz-völgyben, akárcsak híres felfedezése. A Simon fagyott testét megtaláló Dieter Warnecke, a mentőcsapat vezetője szívrohamban halt meg, egy órával Simon temetése után. Tavaly áprilisban a központi idegrendszert sújtó sclerosis multiplexben hunyt el az Ötzit vizsgáló csoport vezetője, Konrad Spindler történész - 66 éves volt. Simon halála után neki már feltették a kérdést, hogy nem tart-e egy átoktól, ő azonban nemmel válaszolt, akárcsak Loy, aki esetében a boncolás kizárt minden gyanús körülményt.

Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet - a Samhain-t, vagyis "a nyár végét" és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.

Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében "léteztek". Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek a faragott töklámpás. Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét, azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött? A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

Jack, vagyis a lámpás története:
Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

Napjainkra már itthon is egyre inkább divatos lett a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata. Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy  boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek. De a szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek  halhatatlanságába  vetett hit a legfontosabb. És a külföldről átvett vidám szokások nem tudják ezt megváltoztatni.

Állítólag Annabelle egy átlagos rongybaba volt, ám a '70-es évek eseményei teljesen másról tanúskodnak. A házban, ahol a baba tartózkodott, rejtélyes és ijesztő dolgok történtek.
A valóban rémisztő The Conjuring (Démonok között) c. film egyik legijesztőbb jelenete, a gonosz által megszállott játékbaba, Annabelle, aki Ed és Lorraine Warren kísérteties trófeamúzeumában életre kel. James Wan, a rendező, újra terveztette Annebelle-t a film végett, nyugtalanítóbb külsőt kölcsönözve neki, de a valóságban Annabelle, csak egy átlagos Raggedy Ann típusú rongybaba volt.

Donna az édesanyjától kapta Annabelle-t 1970-ben - az anyuka a használt babát egy hobbiboltban vásárolta. Donna ez idő tájt főiskolai tanuló volt, és Angie nevű szobatársával lakott együtt - első látásra egyikük sem gondolta, hogy a baba különleges lenne. Azonban, egy idő után úgy tűnt nekik, mintha Annabelle magától mozogna - először nagyon csekély mértékben, csak a helyzetét változtatta, mintha valaki lökdöste volna. A mozdulatok egyre nagyobbak lettek, és néhány héten belül a baba teljesen mobilis lett. Igazolja ezt az az eset, amikor a lányok elmentek otthonról, Annabelle-t Donna ágyában hagyták, és amikor visszatértek, a kanapén találták. Barátjuk, Lou utálta a babát. Úgy gondolta, hogy valami nagyon nem stimmel vele kapcsolatban, valami gonosz szállta meg, de a lányok modern gondolkodásúak voltak, így nem hittek ilyen fajta dolgokban. Kell lenni racionális magyarázatnak – gondolták. Ám Annabelle cselekedetei egyre furcsábbak lettek – Donna egyre többször talált pergamen papírdarabokat, rajtuk furcsa üzenetekkel. "Segíts nekünk" - ez volt ráírva, vagy pedig "Segíts Lounak." Még rejtélyesebbé tette az egészet, hogy a házban senkinek sem volt pergamen papírja. Vajon hogy kerülhetett oda? Egy éjszaka Donna hazatérve Annabelle-t az ágyában találta, a kezei véresek voltak. A vér, vagy valami hasonló piros folyadék szemmel láthatólag a babából folyt. Ez már mindennek a teteje volt; Donna végül beleegyezett, hogy hívjanak egy médiumot. A médium leült a babával szemben, néhány percig figyelte Annabelle-t, majd közölte a lányokkal, hogy sok évvel ezelőtt a házuk helyén egy hatalmas mező volt. Ezen a mezőn egy hét éves kislányt, akit Annabelle Higgins-nek hívtak, egyszer halva találtak. A lelke itt ragadt, és amikor a baba a házba került, a kislány benne ébredt tudatára.
Donnát és Angie-t megbízhatónak találta – semmi mást nem akart, csak velük maradni, biztonságban érezni magát. A kedves, gondoskodó típusú lányok - révén mind a ketten nővérnek tanultak – beleegyeztek abba, hogy Annabelle ott maradjon velük. És ekkor elszabadult a pokol. Lou-t rendszeresen rémálmok gyötörték. Rendszeresen azt látta álmában, hogy Annabelle az ő ágyában volt, felmászott a lábán, ő pedig megdermedve feküdt. A baba felmászott a mellkasára, és karjait a torkára szorította, ezáltal szinte megfojtva őt. Rémülten ébredt, lüktetett a feje, mintha az összes vér az agyában lett volna. Megijedt, és a lányok miatt is aggódott. Néhány nappal később ő és Angie elmentek egy kis kirándulást terveztek, amikor hallották, hogy valaki mozog Donna szobájában. Megdermedtek – talán betörés volt? Behatoltak a házba? Lou az ajtóhoz lopakodott, ropogást hallott. Feltörte az ajtót, és minden a helyén volt - kivéve Annabelle-t, aki nem az ágyban, hanem a sarokban ült.
Amint megközelítette a babát, Lou égést érzett a nyakán, mely olyasmi érzés volt, mintha nézné valaki, és megfordult. Senki nem volt ott. A szoba üres volt. Aztán hirtelen fájdalmat érzett a mellkasában. Ránézett az ingjére, és karom kaparás nyomait látta, durva barázdákat a húsában, mely égetően fájt. Tudta, hogy Annabelle tette. A furcsa karom nyomok gyorsan begyógyultak, sőt, két nap alatt teljesen elmúltak. Nyomuk sem volt. Tudták, hogy több segítségre lesz szükségük, és egy episzkopális paphoz fordultak, aki felváltva hívta be Ed és Lorraine Warren-t, a híres paranormális nyomozó házaspárt. Warrenék, miután beszéltek Donnával, Angievel és Louval, arra a következtetésre jutottak, hogy nem megszállta, hanem manipulálta a babát egy kegyetlen lélek. Ugyanis a lelkek nem szállják meg az élettelen tárgyakat. Egy embertelen entitás odaköti magát egy helyhez, vagy tárgyhoz, és ez okozta az Annabelle esetet. Valójában ez a lélek nem akart a babához kapcsolódni, hanem keresett egy emberi testet, akit megszállhatna. Érezvén, hogy a szellem tombolt, Warrenék katolikus papot hívtak, hogy ördögűzést hajtson végre Annabelle-n. A pap nem vette komolyan a dolgot, azt mondta a babának: „Te csupán egy baba vagy. Nem bánthatsz senkit!” Nagy hiba volt: hazafelé a pap fékje elromlott, autója totálkárosra tört egy szörnyű balesetben. Ő azonban túlélte. Végül Warrenék egy zárható dobozt építette Annabelle számára, és a mai napig ott lakik benne. Ez a zárt doboz látszólag megakadályozza a babát a mozgásban, de úgy tűnik, hogy bármilyen szörnyűséges lény is kapcsolódott hozzá, még mindig ott van. Vár. Kivárja az idejét. Készen áll arra a napra, amikor újra szabad lesz.