A mai napig megfejthetetlen rejtélynek számít egy 1930 novemberében történt incidens. A kanadai Anjikuni-tó közelében egy egész inuit falu tűnt el. Az esetet egy Joe Labelle nevű prémvadász jelentette a helyi hatóságoknak, aki eredetileg éjszakai menedéket keresett az ott élő, mindig barátságos inuit eszkimóknál, azonban a halászfaluba érve egy lelket sem talált. Az emberek kunyhóiból nem jöttek hangok és a kéményekből sem füst. Furcsa volt már neki az is, hogy a faluhoz tartva az összes csónakot kikötve találta az Anjikuni-tó partján. A prémvadász igazán csak akkor szembesült a tényekkel, amikor házról-házra járt embereket keresve, de őket sehol nem találta. De a tűzrakások még parázslottak, szóval teljesen olyan volt mintha az emberek csakúgy az egyik pillanaktról a másikra elmentek volna. Az ajtóhoz voltak döntve még a férfiak puskái is. Köztudott dolog volt, hogy a férfiak nem mentek el otthonról a puskáik nélkül. A helyszínre kiérkező hatóságok nem találtak semmi féle vérnyomot, vagy arra utaló jelet, hogy az emberek készülődtek volna elmenni a faluból. Dulakodásnak és harcnak sem volt semmilyen nyoma. A történetben rendkívül érdekes volt az is, hogy a falutól 100 méternyire szánhúzó kutyák tetemeit találták, akik éhen haltak, pedig a település élelmiszer raktárai tárva-nyitva álltak.

Az esetet követően a közelben élők beszámolóikban, többen is azt nyilatkozták, hogy az eltűnés feltételezett idejében az Anjikuni-tó felett furcsa fényjelenségeket tapasztaltak. Az első, aki erről beszámolt, a francia felmenőkkel rendelkező, Pierre Menard lovas rendőr parancsnoknak, egy Armand Laurent nevű, a falu közelében ideiglenesen tábort vert prémvadász volt, aki két fiával járta a környéket. A trapper úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt napokban, többször is észleltek fiaival egy furcsa fényjelenséget, mely változtatta színét, miközben ide-oda cikázott szabálytalanul, majd hirtelen nekilódult, s eltűnt az Anjikuni-tó irányába. Sokan később úgy vélték, Laurent biztos csak sarki fényt látott, ám ő ezt határozottan visszautasította, mondván, amióta az eszét tudja, a sarkvidék hómezőit járja, csak felismeri a sarki fény jelenségét!

A halottak a sírokból is eltűntek A leghátborzongatóbb felfedezés az volt, amikor jóval később egy feltáró és alaposabb vizsgálatnak köszönhetően a hatóságoknak szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy a temetőből a halottak eltűntek, de úgy, hogy a sírok teljes mértékben érintetlenek maradtak.

Néhány tudós úgy vélekedik, hogy egy egyszerű, bár tény, kissé szokatlan körülmények között lezajlott, elvándorlásról lehet szó. Mindez érdekes, hisz józan ésszel meglehetősen nehéz elképzelni, hogy egy évezredes sarkvidéki tapasztalattal bíró eszkimó törzs, csak úgy, minden különösebb előzmény, fegyverek, meleg ruhák, élelmiszer tartalék, szánok, kenuk és kutyák nélkül, csak úgy, kiemelve őseit sírjukból, neki vág egyik pillanatról a másikra vándorolni a végtelen hómezőkön... Dokumentálva van, hogy a helyszínelés alkalmával a rendőrök a faluból kivezető nyomot nem találtak, ami elvándorlásra utal. Ráadásul nem volt olyan közlekedési eszköz sem, amellyel ennyi ember el tudott menni egyszerre. A spirituális beállítottságúak (érthető módon), a megmagyarázhatatlan eltűnési körülmények, valamint a Laurentéhez hasonló beszámolók miatt, földönkívüliek tevékenységét sejtik az eset hátterében, bár, erre sem sikerült bizonyítékot találni az elmúlt több mint 80 év során, igaz más, a fantomfaluban történteket magyarázó elméletek egyikére sem. Végezetül vannak, akik úgy gondolják (és talán ők vannak többségben), hogy ez az egész csak kitaláció, afféle városi legenda, melyet egy Emett E. Kelleher nevű újságíró kreált egy-két feltételezhetően eltűnt ember és egy sírból való holt titokzatos eltűnésének ihletésére.

forrás: hir.ma & bestofcafe.hu